Tetemre hivás

A középkori istenítéletek egy neme, midőn a gyilkosság gyanújában levőket a meggyilkolt holtteste fölé állították, hogy az újra megeredő vér bünös voltukat bizonyítsa. Istenitéleteknél hazánkban egyházi részről a káptalanok ügyeltek föl; világi részről a pristaldus nevü tisztviselő járt el. Ezért van jelen a költeményben egy kanonok s az itt (minden további igény nélkül a név helyes voltára) pör-osztónak mondott pristald. Ha a ballada, czéljához képest, a tetemre hivás törvényes szokásain netalán túlment: költeményben ezt megbocsáthatónak vélte
a szerző.